Zsidó N. András

A fiatal kutatók jelentik a folyamatos utánpótlást, amely biztosíthatja a felsőoktatási intézményekben és a kutatóhelyeken folyó színvonalas és minőségi munkát. Ugyanakkor egyre kevesebben tudnak a pályán maradni pusztán a kíváncsiság és a tudomány szeretete miatt. A szakirodalom alapján a kutatói pályaelhagyás és a munkahelyváltás különböző formái jelentős hatással vannak az akadémiai utánpótlásra és a munkahelyi kultúrára. A vizsgált tanulmányok alapján a motivációkat leginkább anyagi és személyes tényezők határozzák meg, úgymint a bérszínvonal, a biztonság, valamint a megbecsültség és a munkahelyi légkör. Éppen ezért elmondható, hogy számos anyagi, pályázati és munkahelyi tényező járul hozzá a pályaelhagyás egyre jelentősebb mértékéhez. Ebben a cikkben igyekszünk bemutatni ezt a jelenségkört és körbejárni az okokat, részben egy online kérdőíves felmérés eredményeire támaszkodva. Bár az anyagi megbecsültség hiányának érzése vezető ok volt a pályaelhagyásban, szintén hangsúlyosan jelent meg a mentális egészség, a munkahelyi körülmények és a pályázati lehetőségek beszűkülésének kérdése. Ennek kapcsán előrelépési lehetőségeket és javaslatokat fogalmazunk meg.

A Fiatal Kutatók Akadémiája (FKA) tagjai által 2018-ban és 2021-ben végzett széles körű felmérések rávilágítottak arra, hogy a Magyarországon élő 45 év alatti fiatal kutatók és egyetemi oktatók pályaelhagyásának hátterében álló okok egyikére választ adhat az ösztöndíj és pályázati rendszerek átalakítása. Jelenleg a fiatal kutatók és oktatók több mint fele ösztöndíjból egészíti ki jövedelmét, amely bizonytalan forrás a teljes nettó összjövedelmük sokszor a felét is kiteszi. Az áttekintés során kiválasztottunk négy hazai és nemzetközi pályázatot (OTKA, Bolyai, Lendület és ERC), amelyek a PhD-fokozattal rendelkező kutatóknak szóló hosszú futamidejű pályázatok, tisztán kiválósági alapon működnek, minden évben megnyílnak, és egymástól függetlenül pályázhatók. Az általunk azonosított legfőbb probléma – az alacsony nyerési arány mellett – a futamidő-arányosan meghatározott támogatási összeg szerinti „középkategória” hiánya, tehát az, hogy csak alacsony intenzitású, sokak számára elérhető, illetve relatíve magas intenzitású, rendkívül szűk körben elérhető támogatások állnak rendelkezésre. A pályázható összegek lényegében változatlanok maradtak az elmúlt öt évben (következésképpen elinflálódtak), és az elosztásuk is aránytalan (például a pályázók mindössze negyede nő). Jelen cikkünkben javaslatokat fogalmazunk meg a pályázatok életpályamodell-szerű újragondolására, melyben a jelenleginél kiszámíthatóbb és transzparensebb pályázati lehetőségek szerepelnek.