Kerepesi Csaba a Szegedi Tudományegyetem matematikus szakán végzett, majd 2012-ben azt a célt tűzte ki, hogy matematikával és informatikával segít betegségek legyőzésében. 2013-ban felvételt nyert az ELTE Informatika Doktori Iskolába, ahol bioinformatikai kutatásokkal kezdett foglalkozni Grolmusz Vince csoportjában. 2018-ban szerezte meg a doktori címet „Data Mining in Genomics, Metagenomics and Connectomics” című értekezésével. 2016-tól a Számítástechnikai és Automatizálási Kutatóintézet (SZTAKI) kutatója ifj. Benczúr András csoportjában, ahol gépi tanulási módszereket alkalmaz az öregedés biológiájának jobb megértéséért. Közben két évet dolgozott bioinformatikusként Bostonban a Harvard Egyetemen, Vadim Gladyshev laborjában, ahol öregedésórákat fejlesztett és alkalmazott különféle területeken: többek között feltárt egy megfiatalodási eseményt az embrionális korban (Kerepesi et al. 2021, Science Advances), megmutatta, hogy a demográfiailag nem öregedő csupasz turkáló epigenetikailag öregszik (Kerepesi et al. 2022, Nature Communications), és jelentősen hozzájárult az első single cell öregedésóra kifejlesztéséhez (Trapp, Kerepesi, Gladyshev 2021, Nature Aging). 2021-es hazatérése óta ezen bioinformatikai kutatásokat viszi tovább a SZTAKI-ban. Tudományos munkásságát több fiatal kutatói díjjal is elismerték. Tagja a Magyar Bioinformatikai Társaságnak (MABIT), ahol a társaság kutatószemináriumának társszervezője. 2022 óta „Az öregedés és megfiatalodás bioinformatikai aspektusai” címmel tart saját kurzust az ELTE Informatikai Karon.