Kovács, Karolina Eszter

A közelmúltban publikált adatok szerint a kutatók és mérnökök között a nők aránya hazánkban a legalacsonyabb az Európai Unión belül. Az alulreprezentáltság mögött több tényező, így strukturális akadályok, a munka és a magánélet összeegyeztetésének nehézségei, valamint a pályázati rendszerek sajátosságai is meghúzódhatnak. A megfelelő támogatáshoz fontos megismerni a kutatók neméből és gyermekvállalással összefüggő helyzetéből fakadó nehézségeit, és objektíven feltérképezni ezeknek a karrierre gyakorolt hatását. A tanulmányban részletesen összehasonlítjuk a főbb európai és magyarországi pályázatok gyermekvállalásból és egyéb akadályoztatásból fakadó kiesések kompenzációjára vonatkozó kedvezményeit. Megállapítható, hogy az EU pályázati rendszereiben nagyjából egységes elveket követnek a korhatárkedvezmények alkalmazása kapcsán, míg a hazai rendszerben jelentős eltérések tapasztalhatók, és a szabályozás összességében szigorúbb, mint az európai pályázatoknál (például: European Research Council vagy Marie Skłodowska-Curie Action). A fentiek alapján javaslatokat fogalmazunk meg méltányosabb és a magyarországi családpolitikai és társadalmi keretekhez jobban illeszkedő támogatási rendszerek és lehetőségek kialakítására. Emellett bemutatunk olyan jó hazai és nemzetközi gyakorlatokat, amelyek elősegíthetik a női kutatók helyzetének javítását és a tudományos életben való aktívabb részvételét.

A kutatónőknek számos kihívással kell szembenézniük karrierjük során; helyzetük mind hazánkban, mind külföldön sajátos. Az alapképzésekben tudományterülettől függően jellemzően még kiegyenlített a nemi megoszlás, de az oktatói-kutatói pozíciókban – különösen azok előrehaladásával – már jelentőssé válik a férfiak felülreprezentáltsága. Tanulmányunkban a kutatónők sajátos helyzetét, karrierút-jellemzőit, problémáit és az eredményességüket hátráltató tényezőket mutatjuk be, korábbi kutatási eredmények és szakirodalmi ténymegállapítások alapján. A kutatónők gyakran számolnak be arról, hogy karrierjük során diszkriminációval és nemi alapú előítéletekkel kell szembenézniük. Az üvegplafon jelensége is tetten érhető: a vezető akadémiai pozíciókban lévő nők aránya jóval alacsonyabb a férfiakénál. Ennek okai közé tartoznak a szakmai hálózatokhoz való nehezebb hozzáférés, a mentorálás hiánya, valamint a nemi sztereotípiák. A karrierszünetek – például a gyermekvállalás – szintén jelentős hatással vannak a kutatónők karrierjére. Gyakran előfordul, hogy ezek a szünetek lelassítják vagy megakadályozzák a szakmai előmenetelt, mivel a kutatási tevékenység folytonossága megszakad, és ez a publikációs eredményességben és a nyertes pályázatok eloszlásában is megmutatkozik. Tanulmányunkat néhány nemzetközi jó gyakorlattal, valamint néhány javaslattal zárjuk.

A Fiatal Kutatók Akadémiája (FKA) tagjai által 2018-ban és 2021-ben végzett széles körű felmérések rávilágítottak arra, hogy a Magyarországon élő 45 év alatti fiatal kutatók és egyetemi oktatók pályaelhagyásának hátterében álló okok egyikére választ adhat az ösztöndíj és pályázati rendszerek átalakítása. Jelenleg a fiatal kutatók és oktatók több mint fele ösztöndíjból egészíti ki jövedelmét, amely bizonytalan forrás a teljes nettó összjövedelmük sokszor a felét is kiteszi. Az áttekintés során kiválasztottunk négy hazai és nemzetközi pályázatot (OTKA, Bolyai, Lendület és ERC), amelyek a PhD-fokozattal rendelkező kutatóknak szóló hosszú futamidejű pályázatok, tisztán kiválósági alapon működnek, minden évben megnyílnak, és egymástól függetlenül pályázhatók. Az általunk azonosított legfőbb probléma – az alacsony nyerési arány mellett – a futamidő-arányosan meghatározott támogatási összeg szerinti „középkategória” hiánya, tehát az, hogy csak alacsony intenzitású, sokak számára elérhető, illetve relatíve magas intenzitású, rendkívül szűk körben elérhető támogatások állnak rendelkezésre. A pályázható összegek lényegében változatlanok maradtak az elmúlt öt évben (következésképpen elinflálódtak), és az elosztásuk is aránytalan (például a pályázók mindössze negyede nő). Jelen cikkünkben javaslatokat fogalmazunk meg a pályázatok életpályamodell-szerű újragondolására, melyben a jelenleginél kiszámíthatóbb és transzparensebb pályázati lehetőségek szerepelnek.