B. Kiss Gabriella 2012‑ben szerzett PhD‑fokozatot földtudományokból. Kutatásai az ércképződési folyamatokra, a hidrotermás fluid–kőzet kölcsönhatásokra és a fluidzárvány‑vizsgálatokra fókuszálnak, melyek kapcsán számos hazai és nemzetközi projektben vett részt vezetőként, témavezetőként vagy kutatóként. Munkáját több rangos elismeréssel és kutatási támogatással jutalmazták, köztük a Nemzeti Kiválósági Program posztdoktori ösztöndíjával (ÚNKP), az MTA Bolyai János Kutatási Ösztöndíjával, az MTA Akadémiai Ifjúsági Díjával, valamint az ELTE Ígéretes Kutató Díjával. A Society of Economic Geologists (SEG) és a Magyarhoni Földtani Társulat tagja, utóbbinak Nyersanyagföldtani Szakosztályában titkári feladatokat lát el, és az ELTE SEG Student Chapter akadémiai mentora. 2008 óta oktat az ELTE Ásványtani Tanszékén magyar és аngol nyelven; vendégoktatóként dolgozott a Zágrábi Egyetemen és a UiT The Arctic University of Norway‑n, ahol jelenleg egy kurzus társoktatója is.
A földtudományok területéről B. Kiss Gabriella geológussal, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Földrajz- és Földtudományi Intézetének habilitált egyetemi docensével beszélgettünk szakmai és emberi életútjáról, valamint a kutatói lét mindennapi kihívásairól. PhD‑fokozatát 2012‑ben szerezte meg, munkáját később a Nemzeti Kiválóság Program posztdoktori ösztöndíja, valamint a Magyar Tudományos Akadémia egyik legrangosabb támogatása, a Bolyai János Kutatási Ösztöndíj is segítette. Nemrégiben elnyerte a Magyar Tudományos Akadémia Akadémiai Ifjúsági Díját, valamint az Eötvös Loránd Tudományegyetem Ígéretes Kutató Díját is.
Mivel foglalkozol kutatóként, és miért fontos ez a terület a társadalom szempontjából?
A fejlődő gazdaság és a fejlett társadalom igen nagy mennyiségű és sokféle nyersanyagot igényel, ami nem fedezhető pusztán újrahasznosítással. Munkám során olyan földtani folyamatokat vizsgálok, amelyek a gazdaság és a modern technológiák számára kritikus nyersanyagokat dúsítottak. Eredményeimmel így hozzájárulok a társadalom megfelelő működéséhez és a fenntartható fejlődéshez. Ez egy igen tág szakterület, amelyen belül elsősorban a tengerek és óceánok aljzatában kialakuló melegvizes oldatáramlási rendszerekhez kapcsolódó fémek kutatásában szereztem jelentősebb tapasztalatot.
Melyik szakmai eredményedre vagy eddig a legbüszkébb?
Nehéz kérdés, de talán azt emelném ki, hogy a szűkebb szakterületemen sikerült olyan eredményeket elérnem, amelyek nyomán nemzetközi együttműködések résztvevőjének kérnek fel, szaktudásom átadására neves külföldi egyetemek is meghívnak, és hazai elismerésekben is részesültem. Ezek közül különösen büszke vagyok az Akadémiai Ifjúsági Díjra és az ELTE Ígéretes Kutatója elismerésre. Mindezt három kisgyermek édesanyjaként sikerült elérnem.
Milyen személyes tulajdonságaid segítettek leginkább ezeknek az eredményeknek az elérésében?
Talán meglepően hangzik, de szerintem a hatékony időmenedzsment a kulcsa sok mindennek. Nemcsak a család és a kutatómunka egyensúlyának megteremtésére gondolok, amit kiemelten kezelek, hanem arra is, hogy az oktatásra és kutatásra szánt időt nagyon precízen beosztom – és ezt igyekszem be is tartani. Nagyon elfoglalt vagyok: sok órát tartok az egyetemen, szerencsére sok diákom van TDK*‑tól PhD‑ig, és a kutatási projektekre is időt kell szánni. Másképp nem is működhetne.
Inkább egyéni munkákban gondolkodsz, vagy csapatban szeretsz dolgozni?
Gyakorlatilag sosem dolgoztam egyedül. Amióta kutatóként a saját lábamra álltam, mindig voltak szakmai együttműködéseim hazai és külföldi kollégákkal, és kezdettől hangsúlyt fektettem az utánpótlás‑nevelésre is, így számos hallgatót vontam be a kutatómunkába. A 2026 januárjában indult, általam vezetett NKKP Starting-projektbe** is TDK‑, MSc‑ és PhD‑hallgatókat vontam be, valamint egy posztdoktori kutató is dolgozik a csoportban. Így minden szinten lehetőség nyílik a kutatómunkát előre vivő szakmai diskurzusra.
Volt‑e olyan személy vagy élmény, amely döntően hatott arra, hogy a tudományos pályát válaszd?
A TDK‑, diplomamunka‑ és doktori kutatásom témavezetője, Molnár Ferenc az, aki nélkül egyértelműen nem tartanék most itt. Nemcsak szakmailag tanultam tőle rendkívül sokat, hanem emberileg is. Ezeket az értékeket a kezdetektől igyekszem továbbvinni és beépíteni a hallgatókkal végzett közös munkámba.
Volt‑e már lehetőséged másokat mentorként támogatni a szakmai pályájuk elején?
Eddigi munkám során több tucat BSc‑, MSc‑ és TDK‑kutatómunka témavezetője lehettem, és voltak, illetve jelenleg is vannak PhD‑hallgatóim. Mindig nagyon élveztem a hallgatókkal való közös munkát, különösen azt látni, hogyan fejlődnek, és hogyan „születik meg” egy új kutató.
Van‑e olyan dolog az életedben, amiről semmilyen szakmai sikerért nem mondanál le?
A családom, a gyermekeim mindig elsőbbséget élveznek.
Hogyan tudtad összeegyeztetni a családalapítást és a tudományos karriert? Mit tanácsolsz ezzel kapcsolatban a fiatal kutatóknak?
Ez számomra sosem volt igazán nehéz, mert a sorrend mindig egyértelmű volt. Két testvérrel nőttem fel, így mindig is nagy családra vágytam. A férjemmel maximálisan támogatjuk egymást a szakmánkban is: ha valamelyikünknek több időre van szüksége, vagy kiküldetésre kell mennie, a másik úgy alakítja a munkáját, hogy ezt segítse. A három gyermekünk viszonylag közel született egymáshoz, így akár hosszabb időre is kieshettem volna a kutatómunkából, de valójában egy kicsit mindig aktív maradtam. Például a délutáni alvásidőkben a korábbi eredményeimet rendszereztem, kéziratot írtam, a habilitációs dolgozatom is így készült. Ez hozzájárult a kiegyensúlyozottságomhoz is, hiszen nem estem ki teljesen abból a szakmai munkából, amit egyébként nagyon szeretek csinálni. A gyermekeimmel otthon töltött idő egy olyan ajándék, olyan élményekkel gazdagít, ami pótolhatatlan. Egyszer ilyen kicsik, egyszer nőnek fel, fedezik fel a világot, nyílnak ki... egy pillanatot sem hagynék ki belőle.
Mennyire érzed a saját kutatási területedet társadalmilag megbecsültnek?
Az emberek nagyon keveset tudnak a geológiáról és a nyersanyagkutatásról, pedig rendkívül komoly társadalmi relevanciája van. Ezért sok energiát fektetek az ismeretterjesztésbe: rendszeresen tartok interaktív programokat általános és középiskolákban, sőt óvodákban is, és ismeretterjesztő cikkeket is írok. Szerencsére ebben nem vagyok egyedül, több kolléga is hozzám hasonlóan gondolkodik. Bízom benne, hogy ez hosszabb távon hozzájárul a terület társadalmi megbecsültségének növekedéséhez.
*A TDK, vagyis Tudományos Diákkör egy olyan egyetemi lehetőség Magyarországon, ahol a hallgatók önálló vagy témavezetővel közös kutatómunkát végezhetnek egy őket érdeklő tudományos témában, majd eredményeiket TDK‑konferencián mutathatják be.
** Az NKKP Starting grant a Nemzeti Kutatási Kiválósági Program fiatal, a PhD‑fokozatukat legfeljebb néhány éve megszerzett kutatók számára létrehozott kutatási támogatási lehetősége, amelyet a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal hirdetett meg 2024‑től. A program az egykori PD (posztdoktori) és FK (fiatal kutatói) pályázatokat váltotta fel, és célja a nemzetközi szinten is versenyképes, kiváló alapkutatások támogatása.