A kutatónőknek számos kihívással kell szembenézniük karrierjük során; helyzetük mind hazánkban, mind külföldön sajátos. Az alapképzésekben tudományterülettől függően jellemzően még kiegyenlített a nemi megoszlás, de az oktatói-kutatói pozíciókban – különösen azok előrehaladásával – már jelentőssé válik a férfiak felülreprezentáltsága. Tanulmányunkban a kutatónők sajátos helyzetét, karrierút-jellemzőit, problémáit és az eredményességüket hátráltató tényezőket mutatjuk be, korábbi kutatási eredmények és szakirodalmi ténymegállapítások alapján. A kutatónők gyakran számolnak be arról, hogy karrierjük során diszkriminációval és nemi alapú előítéletekkel kell szembenézniük. Az üvegplafon jelensége is tetten érhető: a vezető akadémiai pozíciókban lévő nők aránya jóval alacsonyabb a férfiakénál. Ennek okai közé tartoznak a szakmai hálózatokhoz való nehezebb hozzáférés, a mentorálás hiánya, valamint a nemi sztereotípiák. A karrierszünetek – például a gyermekvállalás – szintén jelentős hatással vannak a kutatónők karrierjére. Gyakran előfordul, hogy ezek a szünetek lelassítják vagy megakadályozzák a szakmai előmenetelt, mivel a kutatási tevékenység folytonossága megszakad, és ez a publikációs eredményességben és a nyertes pályázatok eloszlásában is megmutatkozik. Tanulmányunkat néhány nemzetközi jó gyakorlattal, valamint néhány javaslattal zárjuk.

A fiatal kutatók jelentik a folyamatos utánpótlást, amely biztosíthatja a felsőoktatási intézményekben és a kutatóhelyeken folyó színvonalas és minőségi munkát. Ugyanakkor egyre kevesebben tudnak a pályán maradni pusztán a kíváncsiság és a tudomány szeretete miatt. A szakirodalom alapján a kutatói pályaelhagyás és a munkahelyváltás különböző formái jelentős hatással vannak az akadémiai utánpótlásra és a munkahelyi kultúrára. A vizsgált tanulmányok alapján a motivációkat leginkább anyagi és személyes tényezők határozzák meg, úgymint a bérszínvonal, a biztonság, valamint a megbecsültség és a munkahelyi légkör. Éppen ezért elmondható, hogy számos anyagi, pályázati és munkahelyi tényező járul hozzá a pályaelhagyás egyre jelentősebb mértékéhez. Ebben a cikkben igyekszünk bemutatni ezt a jelenségkört és körbejárni az okokat, részben egy online kérdőíves felmérés eredményeire támaszkodva. Bár az anyagi megbecsültség hiányának érzése vezető ok volt a pályaelhagyásban, szintén hangsúlyosan jelent meg a mentális egészség, a munkahelyi körülmények és a pályázati lehetőségek beszűkülésének kérdése. Ennek kapcsán előrelépési lehetőségeket és javaslatokat fogalmazunk meg.

In 2022, the Council of the European Union suspended research funding for Hungarian universities run by public trusts, stating that they were failing to uphold academic freedom and transparency. As this debate continues, Hungarian academics are increasingly isolated.

In 2022, citing the erosion of transparency and academic freedom in Hungary, the Council of the European Union suspended research related EU funding and exchange programmes to Hungarian universities run by newly established public interest trusts. There has been unceasing debate between the EU and Hungary since then, while the recent initial hearings of the universities’ appeals in the Court of Justice of the European Union suggest that lasting suspension will be the outcome. Here we summarize a comprehensive survey that reveals a troubling landscape for the Hungarian academic and research communities as a consequence of the ban. Particularly alarming is the pronounced impact on early career researchers, not just from institutions directly affected by the suspension but, strikingly, from those still eligible for funding. The findings of the survey underscore a pervasive uncertainty among non-Hungarian EU consortia leaders about whether to engage with Hungarian universities and research institutes at all. This climate of doubt may well result in detrimental effects on the international stature of Hungarian research, hinting at long-lasting impediments to the country's scientific competitiveness on the European stage.

2022-ben az Európai Unió Tanácsa az átláthatóság és az akadémiai szabadság csorbulására hivatkozva felfüggesztette az alapítványi fenntartású magyar egyetemek uniós kutatási forrásokhoz és csereprogramokhoz való hozzáférését. Az EU és Magyarország között azóta is folyamatos a vita, hat egyetem fellebbezésének közelmúltbeli első tárgyalása az Európai Unió Bíróságán pedig a források elhúzódó felfüggesztését valószínűsíti. Az alábbiakban egy átfogó kérdőíves felmérés eredményeit foglaljuk össze, amely a magyar tudományos- és kutatói közösséget érintő, a felfüggesztés következtében kialakult helyzetet tárja fel. Az eredmények közül különösen riasztó az a megállapítás, amely szerint a hatások nemcsak a felfüggesztett intézményekben dolgozókat, hanem a még finanszírozásra jogosult intézmények munkatársait is érintik. A felmérés eredményei rámutatnak arra az átható bizonytalanságra is, amely az EU-s kutatási pályázatok külföldi konzorciumvezetőinek körében tapasztalható azzal kapcsolatban, hogy egyáltalán érdemes-e együttműködniük magyar egyetemekkel és kutatóintézetekkel. Ez a kétségekkel teli légkör károsan hathat a magyarországi kutatás nemzetközi megítélésére, amely hosszú távon akadályozhatja az ország tudományos versenyképességét.

A cikk ismerteti az MTA Elnökségi Bizottságának javaslatait a „predátor” jelenség kezelésére. Tíz konkrét javaslat került megfogalmazásra, amelyek érintik a kommunikációt, a képzést, a mennyiségi helyett a minőségi vizsgálatok előtérbe helyezését a tudományos eredmények értékelésénél, és azon cikkek azonosítását és kezelését, amelyek kétséges bíráltatást végző folyóiratokban jelennek meg.

This article is a summary of a panel discussion entitled ‘Towards an inclusive and representative academic landscape’, held at the Building Bridges Meeting of Academia Europaea and the Young Academy of Europe on 26 October 2022. The panellists were Professor Yvonne Galligan, director of Equality, Diversity and Inclusion and Professor of Comparative Politics at the Technological University Dublin, Dr Katalin Solymosi, plant biologist, assistant professor at Eötvös Loránd University and vice-chair of the Young Academy of Europe, and Professor Stephen Curry, Assistant Provost for Equality, Diversity and Inclusion and Professor of Structural Biology at Imperial College London. Dr Linn Leppert, Associate Professor of Computational Chemical Physics and board member of the Young Academy of Europe chaired the discussion.

A Fiatal Kutatók Akadémiája (FKA) tagjai által 2018-ban és 2021-ben végzett széles körű felmérések rávilágítottak arra, hogy a Magyarországon élő 45 év alatti fiatal kutatók és egyetemi oktatók pályaelhagyásának hátterében álló okok egyikére választ adhat az ösztöndíj és pályázati rendszerek átalakítása. Jelenleg a fiatal kutatók és oktatók több mint fele ösztöndíjból egészíti ki jövedelmét, amely bizonytalan forrás a teljes nettó összjövedelmük sokszor a felét is kiteszi. Az áttekintés során kiválasztottunk négy hazai és nemzetközi pályázatot (OTKA, Bolyai, Lendület és ERC), amelyek a PhD-fokozattal rendelkező kutatóknak szóló hosszú futamidejű pályázatok, tisztán kiválósági alapon működnek, minden évben megnyílnak, és egymástól függetlenül pályázhatók. Az általunk azonosított legfőbb probléma – az alacsony nyerési arány mellett – a futamidő-arányosan meghatározott támogatási összeg szerinti „középkategória” hiánya, tehát az, hogy csak alacsony intenzitású, sokak számára elérhető, illetve relatíve magas intenzitású, rendkívül szűk körben elérhető támogatások állnak rendelkezésre. A pályázható összegek lényegében változatlanok maradtak az elmúlt öt évben (következésképpen elinflálódtak), és az elosztásuk is aránytalan (például a pályázók mindössze negyede nő). Jelen cikkünkben javaslatokat fogalmazunk meg a pályázatok életpályamodell-szerű újragondolására, melyben a jelenleginél kiszámíthatóbb és transzparensebb pályázati lehetőségek szerepelnek.

Magyarországon a fiatal kutatóknak számos rendszerszintű problémával kell megküzdeniük, amelyek a hazai innovációs rendszer fejlődését is gátolják. A kutatói pálya veszít népszerűségéből, már a pályaválasztás során is egyre kevesebben döntenek mellette, így a kutatói-oktatói munkakörökben fokozódott, sőt az utóbbi években kritikussá vált a munkaerőhiány. A fiatal kutatók problémái közül a legfontosabbak az alacsony és méltánytalanul egyenlőtlen jövedelmek, a túlterheltség, a túlburjánzó bürokrácia, valamint a minőségbiztosítás és a transzparencia hiánya. Kiemelt problémaként merül fel a nők és a kisgyermeket nevelő kutatók, valamint az egyetemi oktatók különösen nehéz helyzete, akik többek között a Máté-elv, valamint a gyermekneveléssel, illetve az oktatással töltött idő kiesése miatt nehezebben és lassabban tudnak előrejutni a karrierjükben, vagy hosszú távon nem fenntartható önkizsákmányolás révén próbálnak a pályán maradni. Mindezek a tényezők bizonytalansághoz, kiégéshez és a kiszolgáltatottság érzéséhez, végső soron pedig pályaelhagyáshoz vezethetnek. A Fiatal Kutatók Akadémiája két széles körű felmérés segítségével világított rá ezekre a problémákra. Jelen tanulmányban megoldásokat keresünk a hazai fiatal kutatók nehézségeire olyan javaslatok megfogalmazásával, amelyek segíthetik a döntéshozókat a szükséges változtatások bevezetésében.

A Fiatal Kutatók Akadémiája (FKA) a fiatal kutatók élethelyzetével és érdekképviseletével foglalkozik. Célja, hogy javítsa a fiatal kutatók munkakörülményeit és segítse előmenetelüket az akadémiai pályán. Az FKA 2021-ben egy kérdőíves felmérést végzett a 45 év alatti magyar oktatók és kutatók körében. Ebben minden korábbi felmérésnél részletesebben tárta fel a fiatal kutatók és oktatók hazai helyzetét, mégpedig a jövedelmi helyzet, munkakörülmények, elégedettség, tudományos teljesítmény és a Covid19-világjárvány hatásának tekintetében. Ebben a tanulmányban a fiatal kutatók közötti egyenlőtlenségekre összpontosítva kivonatoljuk a kutatás főbb eredményeit.