Hírek

2024/04/15

Az oktatók és kutatók megbecsülése a minőségi felsőoktatás és kutatás-fejlesztés alapja – a Fiatal Kutatók Akadémiája tagjainak nyilatkozata

Fiatal kutatóként valljuk, hogy hazánk növekedésének egyik kulcsfontosságú eleme a magas színvonalú köz- és felsőoktatás, valamint kutatás, fejlesztés és innováció. Tapasztalatunk szerint azonban a hazai fiatal kutatói közösség és tudományos utánpótlás napjainkban kétségbeejtő helyzetben van. Az alacsony alapbérek és a kiegészítő jövedelmek bizonytalansága [1] egyrészt elriasztja a tehetséges fiatalokat a kutatói pályán való elindulástól, másrészt pedig megélhetési okokból a jelenleg aktív fiatal kutatók közül is sokan elhagyják az oktatói-kutatói pályát. A hiányzó oktató-kutatókat később nem lehet gyorsan és könnyen pótolni a kutatóvá váláshoz szükséges 5-10 éves időtáv miatt, ami – már a közeljövőben – várhatóan több évtizedes hátrányt fog okozni Magyarországnak.

A Kulturális és Innovációs Minisztérium kiemelt stratégiai intézkedéscsomagja, a 2023-ban meghirdetett Neumann János Program, amelynek egyik célkitűzése, hogy a doktori képzésben részt vevők számát növelje, és az egymillió lakosra jutó kutató-fejlesztők számát 6 273 főről 9 000 főre emelje. Ezen célok szerintünk is kiemelten fontosak, azonban elérésükhöz biztosítani kell, hogy

  • a jelenlegi oktató-kutatók ne hagyják el az országot vagy a pályát;
  • a doktori képzésbe a legkiválóbb hallgatók lépjenek be, ott fokozatot szerezzenek, majd a K+F+I szektorban helyezkedjenek el;
  • a doktori képzés megkezdése valós alternatívát kínáljon a munkaerőpiacon való elhelyezkedéssel szemben, biztosítva a kutatók számának növekedését.

A fiatal kutatókat érintő számos probléma [1] közül az elmúlt évek magas inflációs környezete miatt a megélhetést sem biztosító, kirívóan alacsony alapbér vált a legkritikusabbá. A felsőoktatási szektor eseti béremelései messze elmaradtak az általános bérszínvonal és a megélhetési költségek növekedésétől. A helyzetet jól illusztrálja, hogy

  • a doktoranduszok állami ösztöndíja (kezdetben nettó 140 000 Ft, később nettó 180 000 Ft) jelentősen alacsonyabb, mint a hatályos minimálbér (bruttó 266 800 Ft, ami a 25 éven alattiak SZJA-kedvezményét figyelembe véve nettó 217 442 Ft);
  • a kezdő oktató-kutató, tanársegéd vagy tudományos segédmunkatárs alapbére (bruttó 293 278 Ft) kiegészítésre szorul ahhoz, hogy elérje a középfokú végzettséghez tartozó garantált bérminimum összegét (bruttó 326 000 Ft), holott ezekhez a pozíciókhoz egyetemi (mester) szintű végzettség, doktoranduszi tanulmányok, s így legalább 4-5 év szakmai gyakorlat szükséges;
  • a PhD-fokozattal rendelkező adjunktus alapbére (bruttó 366 600 Ft) messze elmarad a nemzetgazdasági átlagkeresettől (bruttó 554 049 Ft a KSH alapján);
  • hasonló a helyzet a kutatói pozíciókban is, például egyes HUN-REN intézményekben az adjunktusnak nagyjából megfeleltethető tudományos munkatársi alapbér bruttó 370 000 Ft.

A fenti összegek az állami fenntartású felsőoktatási intézményekre vonatkozó, törvényi minimum összegek, amelyek már tartalmazzák a 2021/22-től bevezetett munkáltatói döntésen alapuló 15+15%-os illetményemelést is. Jóllehet, ezeket az összegeket az intézmények saját hatáskörben megemelhetik, ez sem jelent azonban szignifikáns növekedést (az ELTE-n például a tanársegédi alapbér bruttó 380 000 Ft, míg az adjunktusi bruttó 420 000 Ft). A közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítványok által fenntartott intézményekre nem a közalkalmazotti bértábla vonatkozik, ám az elérhető adatok és a Fiatal Kutatók Akadémiája által végzett informális felmérés alapján itt sem mondható el, hogy mindenütt jelentősen magasabbak lennének az alapbérek. A magasabb beosztásokra is jellemző az alacsony alapbér, de a fiatal kutatók azok, akik számára ez a helyzet már kifejezett anyagi nehézséget okoz.

Az alapbérek rendezéséhez szükséges plusz finanszírozás biztosítása több szempontból is elengedhetetlen lenne. Bár az egyes kutatók tényleges jövedelme sok esetben magasabb az alapbéreknél, pusztán az ágazati vagy intézményi átlagok vizsgálata megtévesztő, és a valóságnál kedvezőbb képet mutat az alábbi okokból kifolyólag:

  • A jövedelmek eloszlása egy intézményen vagy akár karon belül sem egyenletes [2]. Sok helyen előfordul, hogy a fiatalabb kutatók teljes jövedelmét az alapbér vagy ahhoz közeli összeg teszi ki. Pedig a fiatal kutatók az intézményi alapfeladatok ellátásában jelentős szerepet vállalnak: magasabb óraszámban oktatnak, hallgatókat konzultálnak, oktatástámogató adminisztrációs feladatokat végeznek, mint idősebb kollégáik – sokszor este vagy hétvégén is.
  • A kutatók jövedelmük növelését pályázatokkal, projekttevékenységekkel vagy másodállással kényszerülnek megoldani [3]. Azonban a pályázaton indulók közül is csak kevesen nyernek támogatást (sok esetben a pályázóknak csupán 20-25%-a), azaz a teljes fiatal kutatói réteg még kisebb szelete. Ráadásul ezek határozott idejű plusz jövedelmek, amely tevékenységek befejeztével még a legkiválóbbak is visszakerülhetnek az alapbérre, ha időközben nem sikerül újabb pályázatot elnyerniük.
  • Az intézményeken kívülről is érzékelhető alacsony alapbérek miatt az oktatói-kutatói pálya megbecsültsége egyre alacsonyabb, így a tehetséges egyetemi hallgatók közül sokakban fel sem merül, hogy elkezdjék a doktori tanulmányokat. Hiába ígérnek egyes ösztöndíjak az állami ösztöndíjhoz képest magasabb jövedelmet: ha azok elnyerése bizonytalan, és a doktoranduszoknak csupán töredéke részesül belőlük, akkor ezek sem tudják növelni a doktori képzésbe belépők számát.

Mindezen faktorok folyamatos (lét)bizonytalanságban tartják a fiatal kutatókat, ez pedig ellehetetleníti a nyugodt, tervezhető, jó teljesítményre sarkalló oktatói és kutatói munkát. Ráadásul a kiegészítő jövedelmekhez jellemzően jelentős adminisztrációs teher, valamint túlóra és stressz is társul, ami könnyebben vezet kiégéshez és/vagy pályaelhagyáshoz. Ugyanakkor a munkaerőpiac számos területen kiszámíthatóbb munkakörülmények és kedvezőbb munka-magánélet egyensúly mellett kínál jóval magasabb jövedelmeket.

A fenti okokból kifolyólag a felsőoktatásban és a kutatóintézetekben dolgozó fiatal kutatók helyzete mostanra kritikus fázisba ért. Azonnali beavatkozás nélkül hosszú távra ellehetetlenülhet a hazai, magas hozzáadott értéket képviselő szakemberek képzése, a tudományos utánpótlás és a kiemelkedő kutatási, fejlesztési és innovációs tevékenység.

Ezért arra kérjük a döntéshozókat, hogy fontolják meg a fenti szempontokat, és biztosítsanak plusz forrásokat az alapbérek emelésére a teljes felsőoktatási és kutatóintézeti szférában és kiemelten a fiatal kutatói pozíciókban. Véleményünk szerint ez jelentősen hozzájárulna a kiszámítható életpálya biztosításához a hazai fiatal kutatói közösség számára, és ez szolgálná a közép- és hosszú távú nemzetgazdasági érdekeket is.

Ez irányú kérésünket továbbítjuk a Kulturális és Innovációs Minisztérium, valamint a Miniszterelnökség illetékeseinek is.

Nyilatkozatunkkal egyben szolidaritásunkat fejezzük ki a több ezer állami egyetemi és kutatóintézeti dolgozóval, akik nyílt levélben fogalmazták meg bérrendezéssel kapcsolatos kéréseiket.

 

Budapest, 2024. április 15.

 

 

Aláírta:

  1. Abonyi András
  2. Alpár Donát
  3. Bagoly Zsuzsa
  4. Bálint Erika
  5. Balla Esztella
  6. Beke-Somfai Tamás
  7. Csongrádi Gyöngyi
  8. Csuka Dorottya
  9. Dékány Éva
  10. Dömötör Orsolya
  11. Ercsey-Ravasz Maria-Magdolna
  12. Fekete Zoltán
  13. Fröhlich Georgina
  14. Gazdag-Tóth Boglárka
  15. Gselmann Eszter
  16. Haranginé Lukács Réka
  17. Hartmann Bálint
  18. Hatvani István Gábor
  19. Horváti Kata
  20. Hungler Sára
  21. Kecskés Gábor
  22. Kelemen Zsolt
  23. Kerepesi Csaba
  24. Kóspál Ágnes
  25. Kovács Karolina Eszter
  26. Kun Bernadette
  27. Lázár Zsófia
  28. Lencsés Ákos
  29. Lendvai László
  30. Lengyel Balázs
  31. Lipták Katalin
  32. Máté Ágnes
  33. Mátyás-Rausch Petra
  34. Micskei Zoltán
  35. Mohr Emőke
  36. Ördögné Kolbert Zsuzsanna
  37. Pach Péter Pál
  38. Pircs Karolina
  39. Poór Péter
  40. Sik Domonkos
  41. Sódorné Bognár Zsófia
  42. Szalma Ivett
  43. Szentgáli-Tóth Boldizsár
  44. Szilágyi Adrienn
  45. Toldy Andrea
  46. Tóth György
  47. Veszelka Szilvia
  48. Wilhelm Imola
  49. Zsidó András Norbert

 

——————

 

[1] Németh, B ; Munkácsy B ; Vida ZsV ; Fröhlich G ; Hatvani, IG ; Tóth, Gy ; Solymosi K. ; Máté Á ; Lőrincz L ; Lengyel B. A fiatalok helyzete az akadémiai pályán. Kutatási jelentés. 2022. ISBN: 978-615-6448-18-7, DOI: https://doi.org/10.36820/fka.2022

[2] Németh, B ; Munkácsy, B ; Vida, ZsV ; Fröhlich, G ; Hatvani, IG ; Tóth, Gy ; Solymosi, K ; Máté, Á ; Lőrincz, L ; Lengyel, B. Egyenlőtlenségek a magyarországi fiatal kutatók között: tanulságok a Fiatal Kutatók Akadémiájának 2021-es felméréséből. MAGYAR TUDOMÁNY 184:12 pp. 1529-1543. (2023)

[3] Hartmann, B ; Bálint, E ; Kovács, KE ; Lipták, K ; Máté, Á ; Wilhelm, I ; Zsidó, NA. Az ösztöndíjak és támogatások szerepe a fiatal kutatói életpálya során. MAGYAR TUDOMÁNY 184: 12 pp. 1566-1574.(2023)