Január első napjaiban kaptuk a megrendítő hírt, hogy tagtársunk, Fekete Zoltán 2024. december 23-án tragikus körülmények között, hegyi balesetben életét vesztette.
Az FKA-ba jelentkezésekor írt motivációs levelében Zoli úgy fogalmazott, hogy várat szeretne építeni. Nem törékeny, hanem sikeres és időtálló iskolát, amely szilárd pontot nyújthat fiatal pályatársai számára. Foglalkoztatta a pályakezdő kutatókra nehezedő nyomás csökkentése, az egyedi élethelyzetek támogató megközelítése. Célja volt egy országos léptékű mentori hálózat kiépítése, amely a csoportos tájékoztatás mellett egyéni tanácsadással segítette volna, hogy a kutatói pálya első – talán legnehezebb – éveiről tiszta elképzeléseket alakíthassanak ki a fiatalok. Fontosnak tartotta, hogy az őrá oly jellemző nyugalommal és türelemmel tudjon mindenki építkezni, mert csak ez garantálhatja az eredményes és boldog kutatói életpályát.
Munkásságának és szellemiségének középpontjában a mentorálás állt. Emlékének adózva a Fiatal Kutatók Akadémiája díjat alapít, mellyel az Országos Tudományos Diákköri Konferenciák fiatal témavezetőit kívánja elismerni.
Zolit hajtotta a felfedezés izgalma, a munkában és a szenvedélyében egyaránt – és tudta, hogy a világon mindig másokba kapaszkodunk, akár kutatók vagyunk, akár hegymászók. Nincs egyedüli élet: tudósként, tanárként, férjként, apaként éppúgy másokat szolgálunk. Fáradhatatlanul építette a jövőt és élte a jelent. Felfoghatatlan, hogy csak 40 év adatott neki.
Kedves Zoli, nyugodj békében!