Hír
Koltai Júlia (az ELTE Társadalomtudományi Kutatóközpont kutatóprofesszora, az ELTE Társadalomtudományi Karának habilitált egyetemi docense, az FKA tagja) „A magyar fiatal kutatók helyzete és kilátásai” címmel angol nyelven ismertette a Magyar Tudományos Akadémia és a Fiatal Kutatók Akadémiája közös kutatásának főbb eredményeit, különös tekintettel a fiatal kutatók és a biológia tudományterületéhez tartozó tudósok helyzetére.
A több mint 5000 válaszadó által kitöltött, a teljes magyar kutatói közösséget reprezentáló kérdőív a jövedelmekre, a publikációs és pályázati szokásokra, a nemzetközi tapasztalatokra, a munkaterhelésre és a mentális egészségre, valamint a tudományos előmenetelt akadályozó tényezőkre vonatkozó kérdéseket vizsgálta. Az előadás során kiderült, hogy az alacsony bérek az egész szektorra jellemzőek, de különösen az életpályájuk elején álló kutatókat érintik. A válaszadók szerint a fiatal kutatókat emellett a nehezen kiszámítható életpályamodell és az instabil hazai pályázati rendszer is sújtja, ami akadályozza őket abban, hogy önálló kutatóvá váljanak. Megdöbbentő módon a 40 év alatti kutatók közel kétharmada már gondolt arra, hogy elhagyja a tudományos pályát.
A kutatók általában magas munkaterhelést tapasztalnak, és különösen a fiatalabb korosztályban mentális jóllétük mutatói viszonylag alacsonyak. A női kutatókat különösen érinthetik a diszkrimináció és az előítéletek különböző formái, beleértve az alacsonyabb jövedelmeket, a gyermekgondozási terheket és az úgynevezett üvegplafon áttörésével kapcsolatos nehézségeket. Ugyanakkor a tudományos környezetet többnyire a támogató munkahelyi légkör és az önálló kutatás lehetősége jellemzi. A nemzetközi tapasztalat – különösen egy 3–5 éves külföldi kutatói időszak – jellemzően növeli a tudományos produktivitást.
Érdekes módon a biológusok (pontosabban a Magyar Tudományos Akadémia Biológiai Tudományok Osztályához tartozó kutatók) több szempontból is különlegesek az adatok alapján. Ők jelentetik meg arányaiban a legtöbb Q1-es közleményt, és adják be a legtöbb hazai pályázatot, ugyanakkor ők érik el a legalacsonyabb pontszámokat a pszichológiai jóllétet mérő teszteken. Az esemény szervezője, Wilhelm Imola (a HUN-REN Szegedi Biológiai Kutatóközpont tudományos tanácsadója, az FKA tagja) által moderált kérdés–válasz szekció során a hallgatóság igyekezett megérteni ennek okait, valamint a felmérés eredményeinek számos más aspektusát is. Emellett szó esett arról is, hogy a bemutatott eredmények milyen hatással lehetnek a döntéshozókra és a kutatócsoport-vezetőkre, illetve arról, hogy a jövőben szükség lehet-e után követő kutatásokra a lehetséges változások monitorozása érdekében.