Hír
Az előadók a tudománykommunikáció széles palettáját vonultatták fel, elsősorban a jó gyakorlatok megosztására, valamint a modern technológia nyújtotta lehetőségek kiaknázására, illetve káros hatásainak kiküszöbölésére fókuszáltak. Hudecz Ferenc, az MTA alelnöke köszöntőjében a téma fontosságát, valamint az FKA aktív és konstruktív szerepvállalását emelte ki.
Az első előadásban Csupor Dezső, a Szegedi Tudományegyetem Gyógyszerészeti Klinikájának egyetemi tanára, az FKA alumnusza a kutatók társadalmi felelősségének határait igyekezett meghatározni. Kis-Tóth Ágnes, az ELTE TTK Fizikai és Csillagászati Intézetének mestertanára a második előadásban elsősorban azt emelte ki, mennyire nehéz a tudományos ismeretterjesztést leválasztani a párhuzamosan zajló, más témákat érintő diskurzusról. Molnár Janka Sára, fizikus és tudománykommunikátor nagy hangsúlyt helyezett a legkisebbek tudományos érzékenyítésének korai megkezdésére. Emellett előadásának legfontosabb üzeneteként a kutatókat eredményeiket röviden, könnyen és gyorsan emészthető módon bemutató tartalmak megosztására ösztönözte. A tudományos előadások sorát Kelemen Zsolt, az FKA tagja, a BME Szervetlen és Analitikai Kémia Tanszékének egyetemi docense zárta, aki a középiskolás korosztályt helyezte előtérbe. A sikeres tudománykommunikáció érdekében szükségesnek tartotta a különböző generációk eltérő információs bázisának és érzelemvilágának megfelelő figyelembe vételét, ehhez pedig leginkább az érintett korosztály képviselői tudnak jó tanácsokkal szolgálni.
Az előadásokat követően Csupor Dezső, Kelemen Zsolt, Kis-Tóth Ágnes és Molnár Janka Sára kerekasztal formájában folytatta a beszélgetést, melyet Havasi Dávid, az FKA vezetőségi tagja moderált.
A kerekasztalbeszélgetés során a résztvevők részben a közönség kérdéseire is reflektálva a kutatók társadalmi felelősségének kereteiről osztották meg nézeteiket. Egyetértettek abban, hogy a sikeres tudománykommunikáció egyik kulcsa a hitelesség, ezt viszont nehéz objektív mércékhez kapcsolni. A tartalmat megosztó tudománykommunikátor szakterülete, stílusa és egyéb körülményei egyaránt befolyásolják, hogy ki mikor fog hitelesnek tűnni mások szemében. A legfontosabb, hogy önazonosak maradjunk, magunkat adjuk, csak olyan tartalmat és olyan módon vállaljunk fel, amit a konfortzónánkba illeszkedőnek érzünk. Ezért sem vállalkoztak a résztvevők az idősebb generáció felé irányuló tudománykommunikáció részletesebb kifejtésére: ezzel a generációval szemben nem érezték magukat hitelesnek.
Elhangzott az is, hogy a kutatónak sokszor nehéz eldönteni, mikor célszerű megnyilatkoznia és mikor érdemesebb inkább hallgatnia. Egy rosz pillanatban, nem megfelelő kontextussal felvállalt vita adott esetben legitimálhat mások szemében bármiféle tudományos alapot nélkülöző nézeteket. Ugyanakkor egyes esetekben az ilyen nézetek negligálása objektív kockázatokat hordoz, akár életveszélyt is előidézhet. Ez fordult elő például akkor, amikor egyesek egy mérgező növény fogyasztásának gyógyító hatást tulajdonítottak, és erről igyekeztek meggyőzni másokat is.
A kerekasztal-beszélgetés konklúziójaként az körvonalazódott, hogy nagyon nehéz a felgyorsult kommunikációs térben, különösen az online platformokon keresztül hatékony tudománykommunikációt folytatni, ezeket az erőfeszítéseket azonban folytatnunk kell. Ez nemcsak a kutatói közösség és a tudomány, hanem a szélesebb társadalom érdeke is.
A Fiatal Kutatók Fórumának előadásairól az MTA honlapján érhető el további, fényképes tudósítás.
(Borítókép és további fotók: mta.hu / Szigeti Tamás)
A Fórumon készült videófelvétel itt tekinthető meg:
A Fiatal Kutatók Akadémiájának taggyűlése pedig itt nézhető vissza: