Gselmann, Eszter

A Magyar Tudományos Akadémia (MTA) által az egyetemek feladatáról kezdeményezett fórum szerkesztőbizottsága arra kért fel bennünket, hogy a Fiatal Kutatók Akadémiájának tagjaiként a  vitához a felsőoktatásban vagy tágabb értelemben a K+F+I-szférában dolgozó nők és kisgyermekesek aspektusából szóljunk hozzá. Egy általános bevezetés után azt a kérdést vizsgáltuk, hogy miért
van szükség a diverzitásra az oktatói-kutatói pályán. Több kutatás is rávilágított arra, hogy a tudománynak, a kutatói csoportmunkának és a tudományos döntéshozatalnak is kifejezetten előnyös
a sokszínűség, például az is, ha nem csak férfiak vesznek részt benne. Ugyanakkor az akadémiai szférában az életpálya előrehaladásával a nők arányának fokozatos csökkenése figyelhető meg.
Fontos megértenünk, hogy az egyes életszakaszokban mi akadályozza vagy lassítja a kutatónők pályán maradását és önálló, sikeres vezető kutatóvá válását. Végül arra a kérdésre igyekeztünk válaszolni, hogy hogyan lehetne támogatni a kisgyermekes kutatókat és kutatónőket a felsőoktatási életpályán. Itt a gyermekvállalás támogatásáról, a nettó karrierút számításának jelentőségéről, a
személyes mentoráció fontosságáról, a rugalmas oktatói-kutatói státuszok biztosításának pozitív hatásairól, illetve a nők láthatóvá tételének kulcsfontosságú szerepéről írtunk bővebben. A fenti
témákkal kapcsolatos szemléletváltáshoz, valamint a hosszú távú és tartós változások előidézéséhez véleményünk szerint szükség van intézményi vagy intézményesített, rendszerszintű támogató intézkedésekre is, és ezeknek az életpálya minden szakaszát érinteniük kell. Különös figyelmet kell fordítani a gyermekgondozási célú távollétet követő időszak támogatására, ami sok esetben
kritikus az önállósodás és a későbbi karrierépítés szempontjából. Ugyanakkor az intézkedések megfogalmazása nemcsak az egyetemi életpályák összetettsége és sokszínűsége miatt nehéz,
hanem amiatt is, mert minden egyes kutatói életpálya egyedi és megismételhetetlen.

As the first national network of early-career researchers marks its 21st birthday, the founders of Hungary’s describe how and why they set up theirs in 2019.

A COVID–19 járványhoz kapcsolódó rövid és hosszú távú magyarországi járványügyi intézkedések gazdasági és egészségügyi hatásait egyelőre nehéz felmérni. A rendkívüli járványügyi veszélyhelyzet következtében kialakult bizonytalan munkaerőpiaci helyzet, a kutatóintézeti és egyetemi épületek látogatásának (részleges) korlátozása, a laboratóriumi munka, beszerzések és a személyes kontaktust igénylő kísérletek ellehetetlenülése, a digitális távoktatásra történő átállás, a hazai és külföldi tanulmány- és mérőutak, konferenciák lemondása vagy elhalasztása mellett sok kutatót a kisgyermeke(i) vagy hozzátartozó(i) egész napos otthoni ellátása is komolyan akadályozza kutatási céljainak megvalósításában. A nehézségek egyéni élethelyzettől függően eltérő  mértékben befolyásolják az egyes kutatók munkáját. Jelentősen érintik a hazai kutatási és innovációs ökoszisztéma különlegesen fontos, ugyanakkor sérülékeny csoportjait, a pályájuk elején álló fiatal kutatókat, elsősorban a kutatónőket és a gyermeküket egyedül nevelő kutatókat. Ebben a publikációban arra szeretnénk rámutatni, hogy a hazai és nemzetközi pályázatok kiírói és a  döntéshozók milyen sikeres és méltányos intézkedéseket hoztak a helyzet kezelésére, amelyek azonban megítélésünk szerint sok esetben nem kaptak megfelelő nyilvánosságot. Továbbá ajánlásokat fogalmazunk meg a döntéshozók felé a helyzet rövid és hosszú távú negatív következményeinek mérséklésére, ezen belül elsősorban a következő főbb területekre koncentrálva: 1. egyéni kérvények és egyedi elbírálás alapján a kutatók kapjanak lehetőséget a különféle ösztöndíjak és pályázatok teljesítési, pénzügyi lezárási és beszámolási határidejének meghosszabbítására; 2. A döntéshozók törekedjenek a munkahelyek és a pályázati források megőrzésére a járvány várható negatív következményei ellenére.